Kérlek figyelj kicsit rám
Hadd mondjam el, hallgass rám
Ne fordíts hátat minden apró félreértés után

Tudom követtem el hibát
Okoztál te is nem egy vitát
Mégis megoldottuk, leküzdöttünk minden problémát

Nehogy itt legyen most vége
Azt nem élném túl
Nekünk hosszú még az út

Nem akarok többé félni, rettegni
Törött szárnnyal repülni
Zuhanás után a mélyben feküdni
Veled akarom a múltat elfeledni
Az életen csak nevetni
Mert te megtanítottál szeretni

Az élet mindig hozhat mást
Fájdalmas keserű változást
Mikor hittem benne mégis kiábrándító csalódást

De ezt rég meguntam már
Elbizonytalanít a homály
Sötétben nem látok, a lángot ne oltsd el, hagyd égni tovább

Nehogy itt legyen most vége
Azt nem élném túl
Nem lehet csak emlékként éljem
Mikor hozzám bújsz

Nehogy itt legyen most vége
Azt nem élném túl
Nekünk hosszú még az út

Nem akarok többé félni, rettegni
Törött szárnnyal repülni
Zuhanás után a mélyben feküdni
Veled akarom a múltat elfeledni
Az életen csak nevetni
Mert te megtanítottál szeretni

Te vagy a levegőm a víz alatt
Te vagy árnyékban a fény(árnyékban a fény)
Te vagy az a lány, kire mindig vártam én
Kit soha el nem engednék

Szorítsd a kezem, ölelj magadhoz még
Várj míg a vihar véget ér
Nélküled hiába minden elveszett az életem mit sem ér
Marad néhány emlék, de nélküled mit sem ér

(2x)
Nem akarok többé félni, rettegni
Törött szárnnyal repülni
Zuhanás után a mélyben feküdni
Veled akarom a múltat elfeledni
Az életen csak nevetni
Mert te megtanítottál szeretni

Te vagy a levegőm a víz alatt
Te vagy árnyékban a fény

Csak azt hiszem el amit látok
ők azt mondták, hogy jóbarátok
mikor szarban voltam mind leléptek
hazugság volt minden ígéret.

Átléptek rajtam, s porba löktek
elfordúltak és röhögtek
a földön fekve kellett rájönnöm,
hogy nincsen igazság ezen a földön.

Refr.:
Mert ha igazság mégis lenne
nem taposnátok rajtam nevetve.
Mert ha igazság mégis lenne. (2x)

Mert ha igazság mégis lenne, nem csak azt hinném el amit látok
És tudnám, hogy ők jóbarátok
Ha szarban lennék, segítenének
s igaz volna minden igéret.

Nézz szét kérlek,nézz és láss
Mond hova vezet ez az út
Neked miért csak ennyi jár?

Álmaidat mélybe miért dobnád?
Inkáb küzdj érte, de úgy, hogy a falak törjenek át!

Mert élhetsz úgy, mint más
De sivatagban egy apró homokszemként, mondd mit vársz?

Rf: Állj hát fel tudom annál többet érsz!
Hogy a tömegben elvegyülve már rég kihülve, leláncolva élj!
Kelj már fel ez egy új nap egy új remény
Mert bezárva börtönödbe a vak sötétben kihunyt már a fény.

Hetek óta másra se gondolok
Én minden éjjel rólad álmodom

Úgy érzem meghalok, ha minden így megy tovább
Soha életemben nem volt még ilyen unalmas az éjszakám
Fekszem az ágyban, próbálok nem gondolni rád
De mit tegyek, ha azt érzem minden porcikám csak téged kíván

Nekem nem is kell már más
Csak téged kíván
Nekem csak te kellesz és senki se számít már

Hetek óta másra se gondolok (másra se gondolok)
Én minden éjjel rólad álmodom
Engem csak az bánt nagyon, az az egy dolog (az az egy dolog, az az egy dolog)
Hogy tudom most is más kezét fogod

Álom marad csak tudom jól és semmi más
De egy pillanatra mégis úgy tűnt, hogy ez a valóság
Én elfelejteném az egészet, túl sok a csalódás
De mit tegyek, ha azt érzem, minden porcikám csak téged kíván

Nekem nem is kell már más
Csak téged kíván
Szívem üres rég, csak rád vár (csak rád vár)

Hetek óta másra se gondolok (másra se gondolok)
Én minden éjjel rólad álmodom
Engem csak az bánt nagyon, az az egy dolog (az az egy dolog, az az egy dolog)
Hogy tudom most is más kezét fogod

Miért kell ezt tenned velem
Tudod jól kellesz nekem
Veled minden más lenne

Ha mindig itt lennél mellettem
Nekem fognád két kezem
Én azt a szót súgnám a füledbe

2X
Hetek óta másra se gondolok (másra se gondolok)
Én minden éjjel rólad álmodom
Engem csak az bánt nagyon, az az egy dolog (az az egy dolog, az az egy dolog)
Hogy tudom most is más kezét fogod

Hogy tudom most is más kezét fogod!

Ezer rég múlt szép emlék,
Ami lassan megfojt,
Ha már végre átlépném,
Le a mélybe ránt...

Mennyi álmatlan lett éj,
Mi a fénnyel harcolt...
Sosincs válasz;
Miért, mondd, miért?
Csak nevetsz rám.

Arcomat eltakarom, ne lásd,
Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.
De emészt, éget a szótlanság.

Égre festett búsképűt,
A Holdat látom.
A kopár fáknak is feltűnt,
Ez nem a mennyország...

Hová tűnt az a kiscsillag?
Most miért nem játszik?
Talán egy felhő takarja,
Vagy rég kihunyt már?!